Untitled Document

2005. január 8.

Fiatal szentendrei fotós sikere

Napjainkban a pályázatok korát éljük. A cégek, szervezetek a versengés ezen módját választják, hogy legjobb, legtehetségesebb alkotókat megtalálják, a tehetségeket felfedezzék. Az elmúlt évben Magyarország két meghatározó fotós szervezete, a Magyar Természetfotósok Szövetsége (naturART) és a Magyar Természetfotósok Társasága (Nimród) a "Találkozás a Természettel- az Év Természetfotósa 2004" címmel fotó pályázatot írt ki tucatnyi kategóriában. Nagy volt az érdeklõdés és ezért a tekintélyes zsûrinek, nem volt könnyû dolga, amikor dönteni kellett, hiszen több mint négyezer fotóból kellet kiválasztaniuk a legjobbakat.

December 4-én hirdettek eredményt. Az ifjúsági kategóriában Erdész Ádám a Móricz Zsigmond Gimnázium tanulója második helyezést ért el "Ugrásra készen" címû alkotásával. De a nyertes fotók, nem csak a pályázat kiállításán voltak láthatóak, hanem az eredményhirdetéssel egy idõben, az Év Természetfotói Magyarország 2004 címû könyvben is látható már, amelyet az Alexandra kiadó jelentetett meg a kiállítással egy idõben. Mint ahogy, Csukás Tibor, "Fotózz, válogatás amatõr fotósok, (nem) amatõr képeibõl", címû kiadványban is helyet kapott Erdész Ádám Liliom a sárga tünemény címû fotója.

Zsûri tagjai voltak:
Eifert János fotómûvész
Gilicze Bálint természetfotós
Dr. Kalotás Zsolt természetfotós
Kármán Balázs fotómûvész, természetfotós
Rák József operatõr
Tóth István fotómûvész
Dr. Vizúr János fotómûvész, természetfotós
Zsila Sándor fotómûvész, természetfotós

Kompromisszum

Évek óta folyik a küzdelem az önkormányzat és a butikosok között arról, hogy meddig, mekkora területre lehet, szabad kipakolni a Fõ téren és a Bogdányi utcában. Az önkormányzat csökkentené, a butikosok növelnék az árubemutató utcai területét. A múlt évben kompromisszum körvonalazódott, hogy ha az önkormányzat megszünteti a Lázár cár téren az árusító asztalokat, akkor a butikosok is a boltjukba húzódnak. A rendelet január elsejével lépett hatályba, és mint a kép is mutatja a felek, legalább is a butikosok egy része, betartják az egyezséget.

Igaz ott jártamkor a közterület felügyelõk is éppen akcióban voltak. De mint a képen is látható, a butikosok egy része bár betartja a szabályt, de még nem hisz annak hosszabb távú alkalmazásában, mert a képen a Bercsényi utca elején bár nincs áru a falra kiakasztva, de az árutartó rácsot még nem szerelték le. Gondolom nem azért, hogy hétvégén, amikor hivatal ellenõrzõ apparátusa pihen, majd ismét mûködjön.

2005. január 7.

Dunakanyari és Pilisi Többcélú Kistérségi Társulás

A bonyolult nevû járási, majdnem közigazgatási szervezet, a Dunakanyari és Pilisi Többcélú Kistérségi Társulás elnöksége tegnap, január 7-én délelõtt tartotta ülését. A testület, amely talán legjobban a rosszemlékû járási tanács végrehajtó bizottságával írható le, most a Szentendrei Polgármesteri Hivatalban tanácskozott. Az elnökségi feladatokkal megbízott négy polgármester, Budai Mihály Havelka József , Miakich Gábor és Schuszter József tanácskozta meg a teendõket. Az összejövetel célja az volt, hogy elõkészítse a jövõ hét szerdai tanács

ülését, amelyen már minden polgármester részt vesz majd és döntenek számos fontos ügyben. Most építik ki a szervezet adminisztrációját, bízzák meg hamarosan a munkaszervezet vezetõjét (járási jegyzõt), ezért napirenden volt a vezetõi feladatra beérkezett pályázatok elbírálása. Az ügyben döntést azonban majd csak szerdán lesz. Mivel nemrégen 520 milliót nyertek az e-önkormányzat kiépítésére, hogy a cél szakszerûen valósuljon, közbeszerzéssel fogják kiválasztani azt a céget, amely majd elvégzi a munkákat. Arra is pályázatot írnak ki, hogy munkájukat közbeszerzési tanácsadó cég segítse majd.

2005. január 5.

Semmi különös

Beszélgetünk a turistaszivatónak titulált presszóban. Tudják, a volt ruha bolt helyén, amely valamikor a kilencvenes évek közepén avanzsált Art cafe-vá. Négyen ülünk egy asztalnál. Öcsike meg egy kisebb társaság. Nincs semmi különleges alkalom, csak úgy összejöttünk egy kávéra. Szilveszter után vagyunk. Olyanok, mint a meglõtt ember, aki azon csodálkozik, hogy elõbb érezte a puskagolyó ütését, minta a fegyver hangját. Hideg van ahhoz, hogy gombázzunk, így melegebb helyre húzódtunk, pedig már nagyon hiányzik a Duna-part. A Fõ tér üres, csak egy-egy hivatalnok bandukol hazafelé.

Semmi tamagucsik és a szerbek is csak hétvégén jönnek majd. Öcsi meséli, hogy van már idõpontja a performance fesztiválnak. Augusztus 3-án kiállítás a Mûvészet Malomban, majd 28-ától három napig a fesztivál. A befejezés a Fõ téren monstre koncert. Persze ha elegendõ pénz is összejön. Véletlenül egészen jól alakul a sponzorszerzés. Többen már beadták a derekukat, hogy nyomtatással, anyaggal, pénzzel, kivetítõvel támogatják majd a fesztivált. De hát az a bizonyos szükséges ötmillió, még az álom kategóriájában van, az még csak a ködös távoli jövõ. Pedig, biztatjuk magunkat, ez a fesztivál idõvel nagybetûs szentendrei PROGRAM lesz. Mert hát attól érdekes egy város, ha izgalmas történések vannak benne. Mert hát rengeteg unalmas város van Európában, pedig jók a járdák, az utak, a házak szépen kifestettek, csak hát élet, élet az nincs bennük. Izgalmas város kell, és Szentendre csak egyféleképpen lehet izgalmas, a képzõmûvészettel. Márait idézi valamelyikünk, aki valami olyasmit írt, hogy "a honfoglalóknak ez a táj csak legelõ volt, hazává az írók, költõk tették." Erre az analógia, Szentendre csak egy település volt, várossá a festõk tették.

2005. január 1..

Újévi séta a Bogdányi utcában

A butikosok, vendéglõsök panaszkodnak, hogy kevés a turista. Lehet, bár ma, január 1-jén, délután, amikor sétálni indultam az óvárosba, és azt gondoltam ma a kutya sem lesz a Fõ téren és környékén, hát bizony iszonyú tömeget találtam. Nagyon meglepõdtem, mert nem is sejtettem, hogy nem csak nyáron lehet ekkora nyüzsgés Szentendre óvárosában. A Fõ tér és Bogdányi utca tömve sétáló, vásárolgató külföldiekkel. A Teátrum-pakoló buszokkal fullig és környéken is vagy további harminc autóbusz Szerbia Montenegróból, Olaszországból és más uniós országból.

Még jó, hogy a parkoló bérlõje immáron egy éve nem fizeti a kért árat a városnak. Ismerõsömmel elkezdtük számolgatni, hányan is lehetnek most kirándulók Szentendrén, és közösen azt saccoltuk ki az autóbuszok számából, hogy úgy ötezren lehettek az óvárosban délután három óra körül. Pedig, semmi program, felhívás, legfeljebb egy-egy képeslap-árus, a butikok, no meg Bubla mester a konflisával. De ez így nem igaz, mert egy új büfét találtam a Rév utcában, olyan hetvenes évekre emlékeztetõ békebeli ideiglenest a valamikori ócskavas telep bejáratánál. A tulaj jó orral számolta ki, hogy a busztól jövõ vagy a parkolóhoz tartó turisták

szívesen megállnak egy kávéra, üdítõre, míg várják társaikat. Ja és még egy sajátos jelenség, legalább ezer szerbül beszélgetõ ember sétál, társalog, szuvenírt keres a vásárló utcában, de sehol egy szerb nyelvû felirat, tájékoztató tábla, kiadvány. Minek, hiszen ez a város a szerb Kazinczy, Jókai városa, ahol az elsõ tanítóképzõ volt, s ahol volt olyan idõszak amikor, több szerb írástudó alkotott, mint ahány más nyelvû értelmiségi egyáltalán élt. Szóval a tapasztalat egyértelmûen meggyõzött arról, hogy igazuk volt a panaszkodó szentendrei kereskedõknek, kevesebb a turista. Thaiföldön, mert ott éppen napokban pusztított a szökõár, de Szentendrén?

2004. december 31.

Boldog új évet Szentendre!

Számosan mondták szilveszter éjfélkor Szentendre fõterén, ma többen vagyunk, mint az elmúlt években bármikor. Lehet. Egy biztos, a Himnusz elhangzásakor már egy tût sem lehetett volna leejteni, olyan tömeg volt. Úgy látszik Szentendrén az elmúlt hat évben szokássá vált, hogy akik a városban szilvesztereznek, éjfélre összejönnek a Fõ térre köszönteni egymást és az újesztendõt. Kicsik és nagyok, idõsek és fiatalok, farsangi öltözetben és elegánsan, sokan sokfélén voltunk 2004. év utolsó éjszakáján a téren. Az éjfél elõtti hangulatról gondoskodó ef Zámbó Happy Dead Band,-et alig akarták leengedni a színpadról,

mint ahogy nehezen tudta befejezni Tereh Pista is a szilveszteri dj-programot éjjel kettõkor, mert még lett volna vagy háromszáz táncolni vágyó fiatal és idõsebb, akik még szívesen maradtak volna. Szóval, jó volt a hangulat, s bár rám a durrogtatás egy-egy alkalommal majd a frászt hozta, a tömeg jól érezte magát. Úgy látszik, nekem meg meg kell barátkoznom azzal, hogy nálunk is véglegesen teret hódított e távol-keleti szokás. Nem láttad xy-t? kérdés bizonyosan vagy öttucatszor hangzott el, mert mindenki keresett valakit tömegben.

S persze akadt mindig új ismerõs köszöntõ is akivel összeakadtál, s aki pezsgõvel kezében kínált, hogy koccintsunk az újévre. Így voltunk mi együtt szentendreiek vagy háromezren, szilveszter éjszakáján. S jó volt érezni, sokan vagyunk, s egy dologban egyetértünk, abban, hogy de jó volna, ha mindannyiunknak sikeres, boldog 2005-ös, új esztendeje lenne.

2004. december 30.

Készülõdés Szilveszterre

Testvérvárosunkban Stari Gradban is készülnek az újév köszöntésére. A képen látható, hogy sátrat állítanak a Hectorovic palota elõtti téren, a szilveszteri bulihoz. Szép az idõ, napsütés és kellemesek a körülmények. Most nincs köd és a náluk ilyenkor gyakori szomorú nyálkás idõ. Érdekes volt olvasni, hogyan adtak hírt barátaim az Indiai óceánon tomboló szökõárról Ceylon és Thaiföld partjait ért pusztításról. Nekik ez nem olyan távoli esemény, mint nekünk, mert talán éppen

szigeti voltuk és a tenger közelsége miatt jobban át tudják érezni mit is jelent, milyen pusztító egy ilyen természeti katasztrófa. Ez év szilveszterén ezért az ilyenkor szokásos Hvar szigeti tüzek e távoli szigeteken élõ emberekkel való szolidaritást is kifejezik majd.

2004. december 29.

Értékelés, emlékezés

Az év vége a számvetés idõszaka. Ilyenkor összejönnek a civil szervezetek, hogy számot adjanak róla, mit végeztek el az eltelt évben. De hát inkább nevezzük ezt a közösségek összejövetelének. Mert hát ezek a találkozások inkább az együtt töltött idõrõl, az emberrõl, a közösségrõl szólnak, mint hivatalos dolgokról, mert hát jó együtt lenni, örülni a sikereknek, tervezgetni a jövõt. Így tett két közösség is, Szentendre Nemzetközi Kapcsolatainak Egyesülete és Horvát Kisebbségi Önkormányzat is

december 29-én. Az asztalokon bort, és jó hangulatú társaságot mutatnak képek. Mert hát most végre volt idõ azokról a dolgokról is szót váltani, amire a rohanó évben nem jutott idõ.

És ha hiszik, ha nem, a legtöbb szó Szentendrérõl, a városról, a közösségrõl esett. Hogyan lehetne jobban, sikeresebben. A Karácsonyt követõen, most már több éve, hogy összejövünk vagy húszan a Dézsma házban, hogy felelevenítsük a valamikori szamárhegyi gasztronómiát. Bagóca levest és dalmát holdacskát eszünk, mint elõdeink vagy száz éve. És ilyenkor mesélünk, a régi szentendrei emberekrõl, életükrõl és persze boldog és sikeres újévet is kívánunk egymásnak.

2004. december 26.

Újévi fürdés

Amikor elõször jártam Stari Gradban és megismerkedtem az ott élõ emberekkel, természetesen, mint minden szárazföldit a tenger érdekelt leginkább. Aldo a történész, aki egyébként a mûvelõdési ház igazgatója és mindenese, mesélte, hogy újévkor mindig megmártóznak tengerben. Nem hittem el, mert hát nálunk szilveszterkor csak olyanok fürdenek a Dunában, akik erre felkészülnek, és különleges adottságaik vannak. De a most küldött kép szerint a starigradi öböl vize nem lehet valami hideg, talán melegebb is, mint

levegõ, legalább is, a víz feletti pára ezt mutatja. Karácsonykor nap közben a levegõ hõmérséklete felment 18 celsius fokra is és éjjel sem volt 8-nál alacsonyabb. Ez nálunk amolyan márciusi idõnek számít. Így már érthetõbb, hogy a bátrak meg mernek mártózni az Adria vizében újévkor. Persze gondolom, bátrabbá válnak az ilyenkor elfogyasztott travaricától, grappától is.

2004. december 25.

Karácsonyi találkozás

Minden évben Karácsony elsõ napján a szamárhegyi dalmátok misére jönnek össze a templomdombi Szent János plébánia templomba. A karzaton ilyenkor dalmátul szól az ének.

Cesti svitu danak, svemu,
jer izlajde sunce njemu.
Tužni mrak je procao,
Sunce Isus došao.

Ebben az évben is összejött a közösség, hogy együtt ünnepeljen. December 25-én, a pásztorok miséjét követõen a templom elõtt asztalt állítottunk, hogy a karácsonyi kalácsból kínáljuk a közösség tagjait és egy kupica pálinkával köszöntsük egymást. Ismét többen voltunk fiatalabbak és egyre kevesebben idõsek, a régiek, mert hát fogyatkozik a közösség. Már-már kiveszõben a köszöntés hagyománya, pedig sokan nagyon örülnek egy-egy ilyen alkalomnak. Többen úgy fogalmaztak, számukra ezek a találkozások a legfontosabbak eseményei az évnek.

2004. december 19.

Nagy hal

Karácsony elõtt nem csak nálunk van hal-szezon, hanem testvérvárosunkban Stari Gradban is. A tél a halászati szezon az Adrián. Most érkezett a kép, hogy két jelsai (szomszéd falubeli) halász a starigradi öbölben rekord nagyságú halat fogott. Magyar tükörfordításban galambnak nevezett, azt hiszem rája, 70 kilogrammos, két legnagyobb mérete 2.40 és 1.20 méter. Úgy látszik a szigetiek környezetvédelmi erõfeszítéseit hamar siker koronázta. Mesélik, sokat tisztult az öböl vize, a múlt évi nagyszabású csatornaépítés következtében.

Az olaszországi partoknál nagyságrendekkel tisztább horvát Adria vizét eddig a part menti városok szennyvize piszkította. De a kormány és a szigeti önkormányzatok összefogásának eredményeként sikerült a csatornaépítést felgyorsítani. Stari gradban az elmúlt évek kiemelkedõ idegenforgalmi bevételeibõl sikerült majd a teljes városkát szennyvízcsatornával ellátni.

2004. december 18.

Angyalos könyv

Tegnap este Szentendre fõ attrakciója Aknay János könyvének az Angyalos könyvnek bemutatója volt a MûvészetMalomban. Mint köszöntõjében Perjéssy Barna elmondta, délután még aggódtak a rendezvény miatt, mert számosan telefonáltak, hogy nem mernek elindulni Szentendrére ebben a jeges-csúszós idõben. De aggodalmuk alaptalan volt, mert délután hatra a MûvészetMalom északi kiállítóterme fullig van és nem csak szentendreiekkel. Eljöttek János budapesti

és vidéki barátai, tisztelõi, kollégái, de még erdélyiek is. Szóval telt ház, baráti hangulat, olyan céhgyûlés-szerûen, mert hát itt van a szentendrei mûvész-közösség majdnem hiánytalanul. Mindenütt közeli távoli ismerõsök a falakon pedig remek kiállítás rajzokkal a szentendrei mûvészektõl. Nekem az állóhelyem mögé éppen egy Kósza-Sipos 1973-as rajza jutott. Emlékszem rá, amikor készítette, éretlenen alig értettem mit is csinál, miért éppen azt, amit. De így, most ismét látva rájövök, micsoda jó kis játékos-dolog. Szóval zene, majd Tihi (Novotny Tihamér) méltat, õ szerkesztette a kiadványt. Önmagához képest tiszteletreméltó tömörséggel eszményekrõl és áthallásokról, vonzásokról és asszociációkról.

Ellenpontként, Szemadán György pillanatnyi imresszióit felmutató tiszta közvetlenséggel. Vetített képek Weszelits Andrástól. Jó kis mozi, Angyalok a Szamárhegyen címmel. Belülrõl hoz valami felemelõt. Karácsonyos hangulat, örülünk. Egymásnak, meg Jánosnak. Különben is most mindenki gondosan vigyáz arra, hogy ne bántson meg senkit, barátkozzon, elvégre nemsokára eljön. Egy pillanatra talán Szentendrére is. Oka is van rá, mert hát itt angyalokról jelent meg egy könyv.

2004. december 16.

Államtitkár a Városházán

December 15-én, szerdán dr. Veres János a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára volt a Városházi beszélgetések vendége. Az ilyen találkozásoknak valljuk be, kettõs funkciója van. Az egyik és ez a látványosabb, hogy az államtitkár találkozik a város lakosságának néhány tucat tagjával. Kérdeznek tõle, és õ elmondja válaszait, felhasználva arra, hogy népszerûsítse kormányát. A másik, és szerintem ez legalább ilyen fontos, hogy a fórum elõtt és után a város vezetõi, a polgármester szót tud váltani az államtitkárral szûkebb körben,

baráti, nem hivatalos megbeszélésen. Ezek az informális megbeszélések az európai szokás szerint arra is alkalmasak, hogy jó értelemben lobbyzzanak a város érdekében. Azt gondolom, ennek mostanság különös jelentõsége van hazánkban is, amikor a hivatalban ott köröznek a különféle nemzeti fejlesztési elképzelések, tervek. S mi meg szeretnénk, ha mással nem hát MûvészetMalom befejezésével ezekhez kapcsolódni. S bár ezeket a terveket objektív szempontú szakmai zsûrik bírálják majd el, mégis, valamilyen ok miatt a tervek személyes ismerete, az azzal való

azonosulás segíti a megoldás megtalálását. Legalább is errõl mesélnek az Európai parlament képviselõi. S ha ez tõlünk nyugatra így van, azt gondolom, nálunk sem lehet másképpen. Hogy mirõl tárgyaltak nem kötötték az orromra, bár azt gondolom, arról valószínû, hogy mikor látogat miniszterelnök Szentendrére, mert hát a Miniszterelnöki Hivatal feladata az ilyen programok elõkészítése is.

2004. december 15.

Egy világlátott házvezetõnõ feljegyzései

Ma délután a Fõ téri könyvesboltban mutatták be Gaján Éva által szerkesztett és Sós Károlyné írásokból összeállított kis könyvet "Egy világlátott házvezetõnõ feljegyzései" címû alig százoldalas kötetet. Annyi köze Szentendréhez, hogy írója a Vidám szerzetesek-ben is dolgozott, és számos szentendrei receptet is közread. Ferge Lajos a könyvesbolt vezetõje és Tasi Sándor vendéglõs méltatta a könyvet és anekdotázott ma délután a szép számmal megjelent érdeklõdõ közönség elõtt.

Jó dolog az ilyen helytörténeti könyvecske, mert az ilyen arról mesél, amelyhez közvetlen közünk van, ami velünk is megtörténhet, megtörténhetett volna, vagy mint esetünkben a közöttünk élõ emberrõl, aki ha nem írt volna, valószínû kevesebben tudnánk róla. Mert a hely, a város története nem csak nagy események, világraszóló történések, hanem mindennapjaink, az úgynevezett kisemberrõl szól. Mert e sok látszólag kis dolog a város lelke, valódi története, ha kell maga a nagybetûvel írott történelem. S most, hogy kezembe fogtam elolvasni, eszembe jutott mennyire jó, hogy e sorokat leírta szerzõje, hogy nem kell a valamikori bolti és hagyatéki leltárak alapján kikövetkeztetni milyen is volt akkor az élet, hanem itt áll fehéren fekete betûkkel Szentendre egyik kor-dokumentuma. Ha valakit érdekel, a Szentendrei Könyvklubnál is megrendelheti, amelynek címe Szentendre, Pf. 307, most csak 1150 forintos kedvezményes áron.

2004. december 14.

Szóval, nem tetszik

Valószínû, a véleményem azokról a dolgozatokról, amely anyagaiból készített kiállítás, most a Városháza nagytermében még részleteiben látható, eltér a nagyobb többségétõl. Nekem ugyanis nem-igen, pontosabban nem tetszik. Nem, mert hát mind kiállításában (agyusztálásában), mind, pedig megoldásaiban, nem lelkesedem értük. Mert hát mirõl is van szó? A Posta elõtti térrõl, tudják, ahol azok az izék, szobrok vannak.

Történt, hogy a város halk-szavú fiatal fõkertésze tájépítész hallgatókat kért fel, készítsenek egy-egy dolgozatot, hogyan oldanák meg a Posta elõtti teret. Dolgoztak is, és ami engem nagyon bánt, az, hogy legtöbbjük kiebrudalná a szobrok nagyobb részét e térrõl, megoldásaiban kommersszé, általánossá, mindenütt másutt láthatóvá alakítaná e parkot. Ez, pedig nekem nem tetszik. S azt is megmondom miért. Mert hát engem bánt, hogy fiatal agyak Szentendrére olyan, mindenütt látható megoldásokat ajánlanak- lelkük rajta- amely Európa, sõt magyar hon bármely városában ugyan megállná a helyét, de amelyre senki sem kapná fel fejét. Ilyenkor legszívesebben arcukba, de leginkább opponenseik arcába kiáltanám, - De hát ez nem Magyarország valamelyik városa, ez Szentendre, Czóbelestül és Hamvas Bélástul, Bánáti Sverákostul és Balogh Lászlóstul. És legyünk csak nagyképûek, Szentendre nem akármi. Bár már korábban, sõt korábban aztán voltak csak igazán olyan középszerû akaratok, amelyek szerint e városnak is olyannak kell lenni, (Simlis simili gaudet, hasonló a hasonlónak örül.), mint bármelyiknek ez akkor szocialistának nevezett országban. De akkor még ellen tudott állni a város közössége, pontosabban értelmisége, hogy nem, arcunkat azt nem adjuk. De ma mintha a katalógus-megoldások, a középszerû agyra idomított gyerekek ízlés-gillotinja erõsebb lenne, mint néhányunk eltökélt öreges értékvállalása, ócska kis pocsolya-csatái azért, amit sokan nem is értenek, legfeljebb jóindulattal elviselnek, mint a féleszûek hülyeségét. Hát ez van, de ugye ezt nem kell szeretni?

Utolsó testületi ülés 2004-ben

Egész-napos ülésen, telefonkönyv vastagságú elõterjesztés és negyvenegy megtárgyalandó volt napirenden december 14-én a képviselõk elõtt Szentendrén. De kevesebb, mint tizenkét óra alatt végeztünk is a dologgal és este kilenckor, az, aki sietni szokott haza, már a családi otthon melegét élvezhette, otthon is lehetett. Szóval összegyûlt így év végére számos ügy, amiben dönteni kellett, olyanok is, mint a nyár óta vitákon, fórumokon is szereplõ parkolás ügy. Ebben is döntöttünk, ami szerint felmondta a testület a meg nem kötött megállapodást a Bartex nevû céggel. A zárt ülésen tárgyalt ügyben, miként majd az a nyilvános határozatban is olvasható lesz, elsöprõ többség döntött

Egy-egy döntés után úgy érzetem magam ,tegnap, hogy a folyosói plakátnak igaza van.

a felmondás mellett. Most ismét pályázat a belvárosra, s aztán döntés valamikor a tavasz végén arról is, milyen parkolási megoldás legyen. Miként számos más ügyben is, tulajdonképpen halasztás történt, amely Szentendre óvárosra vonatkozott. Így kellemetlen helyzetben érezheti magát az a vállalkozó, aki a volt TÜZÉP területén akart egy beruházást elkezdeni, de ahelyett, hogy a testület számára nyílt utat adott volna , a belváros szabályozása miatt változtatási tilalom alá vonta ezt a területet. Valószínû véletlen, de amióta Wachsler Tamás, volt beruházási tanácsnok a jobboldali többség akaratából nagy hatáskörû városfejlesztési tanácsnokká avanzsált, megszaporodtak a változtatási tilalomra kijelölt területek a városban. De reménykedjünk, ennek is meg lesz az eredménye, késõbb.

2004. december 13.

Kedden ez is napirenden lesz

Az ember elébb söpörjön a saját háza elõtt, mondja a közmondás. Hát igen, ezzel leginkább télen van láthatóan baj. Mert ha nincs hó, még, csak-csak, de ha leesik nagyobb mennyiség, bizony vannak járdaszakaszok családi házak és intézmények elõtt is, ahol senki sem takarít. De hát a város nem tehet így és a hó-takarításról valakinek gondoskodni kell, és ezért átalányt fizetni is, legalább is a városnak. Ez a mondandója annak az elõterjesztésnek, amelyet elénk terjeszt a város vállalata december 14-én. A dolog nem új jelenség és 13 millióba kerül Szentendrén egy téli hó-eltakarítás november 15-tõl, március 15-ig. Sok vagy kevés, mindig ez a kérdés. Mert már hallom azok véleményét, akik egy fillért sem fizetnének, és azokét is, akik felháborodottan telefonálnak majd be a hivatalba az elsõ havas reggelen, hogy éjjel nagy hó esett le és még nem takarították el házuk elõl a havat. De mint a képen láthatjuk nem volt ez mindig így.

2004. december 11.

Testvérvárosi hír

Starigradi hír, hogy a szigetek tömegközlekedését koncesszióban mûködtetõ cég még nyáron ígéretet tett arra, hogy új autóbuszokat állítanak be és most leszállította az elsõt. Hiszen Hvar szigeti helyi autóbusz-közlekedést öreg, estenként már matuzsálemi korú és állapotú jármûvek bonyolították. Pedig elkészült a az alagút, az utakat felújították, és Stari Gradban új "autóbusz pályaudvart" is építettek a múlt évben. Szóval minden rendben, csak a jármûpark öregedett el

már nagyon. Nos itt a fénykép az új buszról, amelyet hadrendbe állítottak. Bár a szigetre legtöbben személygépkocsival érkeznek nyaralni,de ha színvonalas lesz a sziget települései közötti autóbusz-közlekedés, bizonyosan számosan veszik majd igénybe. Már csak azért is, mert egy-egy szomszéd településre látogatáson szinte elkerülhetetlen, hogy egy pohár bor lecsússzon a torkunkon valamelyik konobában. És még kevés alkohollal is, a sziget hegyi szerpentinjein igencsak veszélyes személyautóval közlekedni.

2004. december 10.

Közmeghallgatás

Karácsonyi ünnepi fények a Fõ téren, békés város látszatát sejtetik, pedig...

Évtizedek alatt kialakult koreográfiája van a közmeghallgatásoknak. A jellemzõ, hogy lakosság panaszkodik, a hivatal meg védekezik. De fordítva nem is lenne normális, mert hát ki menne el dicsérni a város vezetését egy ilyen rendezvényre, hisz ez így hülyeség is lenne, vagy a rosszabb esetben diktatúra. Mert hát a lakosság nyitott szemmel jár, és észreveszi, ha valamivel baj van, valamely dolog nincs rendben. Visszaemlékezve az elmúlt évek közmeghallgatásaira, a hetvenes évekbõl a belsõ körút fórumra, vagy a tüntetéssé emelkedõ Rákóczi Iskola bezárás ügyére mindig éles volt ez. Volt e fórumokon mindig aktuális ügy, úgynevezett

fõ-mondandó. 1994-ben a szamárhegyi építési szabályok be nem tartása, a kárpótlás, majd a Református Gimnázium ügye, hogy miért nem megy el már a tûzoltóság. Elõfordult a követelõdzõ hang, esetenként kiabálás és veszekedés is, és persze az állandó résztvevõk, akik mindig ott ülnek, állnak és mondják a magukét, akiket hivatal és a rendszeres fórum-látogatók már jól ismernek. Mert hát kevés az új a szentendrei önkormányzat napja alatt. A december 9-i közmeghallgatáson a parkolás volt a fõ mondandó, no meg a Bogdányi utcai kereskedõk igénye, akik azt már elérték, hogy az önkormányzat 2005-ben a Lázár cár térrõl elviszi az árusító asztalokat, ezzel 6 és fél millió forint bevételrõl elesve. De most itt az újabb követelés, lehessen kipakolni az üzlet elé, mert hát ha nem, akkor õk tönkre mennek.

2004. december 9.

Civilek

A költségvetési koncepció készítése alkalom arra is, hogy a városban mûködõ civil szervezetek is elmondják véleményüket, számot adjanak egymás között is arról mit végeztek mire jutottak abban az évben Így volt ez tegnap este is amikor beszélgetésre invitálta a Szentendrén fellelhetõ civil szervezeteket Miakich Gábor polgármester. Bevezetõjében számot adott a 2004-ben, városban történtekrõl, nagyobb városi beruházásokról, arról, mit sikerült megvalósítani ebben az évben. A több mint harminc résztvevõ, aki egy-egy

Gyülekezés

közösséget képviselt is arról beszélt, mit tapasztaltak a városban, milyen gondokat látnak és mit tettek szûkebb és a tágabb közösségért. Kárpáti Márta az Ózon Környezetvédelmi Egyesület mindenese és egyébként a Környezetvédelmi Munkacsoport oszlopos tagja, állandó meghívottja és résztvevõje a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottságnak szóvá tette, amit egyébként rendszeresen meg is tesz a bizottsági üléseken, a város környezet és természetvédelmi gondjait, a város közterületeinek szemetességét. De nem csak panaszok hangzottak el. Kosztolányi Istvánné, aki a Templomdombi Alapítvány, Szalamandra Egyesület és 1997-óta a Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetségének (KOKOSZ) Szervezési Központjává is vált Erdei Iskola Alapítvány vezetõje, lelke, arról beszélt milyen táborokat szerveztek, milyen foglalkozásokat tartottak 2004-ben. Mások viszont arról beszéltek nincs állandó helyük. Ezért jött jól a Városi Ipartestület felajánlása, hogy szívesen fogadják a civileket Bercsényi utcai házukba. Maholányi Pál díszpolgár, volt önkormányzati képviselõ, aki többek között az Izbégi Baráti Kör elnöke arról beszélt mennyire hasznos lehet, ha az önkormányzat nem a civilek támogatásán akar takarékoskodni, hiszen az ide adott pénzt az összefogás és az önkéntes társadalmi munka megsokszorozza, hasznos értéket termet a közösség számára. Sokan szólaltak fel és számos hasznos tanácsot, javaslatot adtak a polgármesternek. Végül is úgy álltak fel, eredményesek és hasznosak ezek az összejövetelek, és ez volt e legjobb hangulatú az elmúlt években megtartott ilyen rendezvények közül.

2004. december 3.

A dalmát láda titka

Amikor megválasztották a szamárhegyi dalmátok vezetõjének, elnökének, az öregek elsõ és legfontosabb kérése az volt, hogy a múzeumból szerezzem vissza ládát. Mármint a dalmát egylet ládáját, mert hát azt már apáink is megõrizték és minek vitte el a múzeum, ha nem is állítják ki. Igaz, én már 1975-óta hallom , hogy lesz helytörténeti kiállítás, és ott majd kiállítják a hatvanas években Szentendrén begyûjtött anyagot. Közben igazgatók jöttek és mentek, váltották egymást a múzeum élén, de helytörténeti kiállítás azóta sem nyílt. Elõbb a szentendrei szõlõtermelésrõl készített pince-kiállítás zárt be,

Szautner bácsi a ládával

majd késõbb a Népmûvészetek házát adták át magán-babamúzeumnak. Nem hogy közeledne a helytörténeti kiállítás megnyitásának idõpontja, inkább a lehetõsége távolodik. Elhatároztam hát, utánajárok a dolognak. Elõbb levelet írtam az akkor új múzeum-igazgatónak, hogy szeretnénk megnézni, mi van a ládával, és mi van a többi a hatvanas években begyûjtött szamárhegyi dalmát anyaggal. De válaszában az igazgató közölte, náluk csak néhány magnószalag van a dalmátoktól, de tárgyi emlékek a múzeumban, nincsenek. Bár fájlaltam a dolgot de hát beletörõdtem, ez van, nincs mit csinálni. Mígnem a napokban a valamilyen képet kerestem a múzeum nyilvános internetes kép-archivumában és láss csodát megtaláltam. No nem a ládát csak fényképét. De az alaposan le volt fotografálva , jobbról, balról, felülrõl, nyitva és minden oldala, úgy ahogy a múzeumi tárgyakat dokumentálni kell. Ezek szerint foto van csak a láda nincs meg. Valaki nagyon átverhette annak idején az öregeket, mert fotózott, mint egy muzeológus, de a szállítás végállomása nem a múzeum volt. Elmodhatjuk hát, pechesek vagyunk mi szamárhegyi dalmátok, hiszen a kevés tárgyi emlékünk is eltûnt, s most ami a legújabb, a Daru piacról a Dodola szobrot is ellopták.