Untitled Document

2004. december 29.

Értékelés, emlékezés

Az év vége a számvetés idõszaka. Ilyenkor összejönnek a civil szervezetek, hogy számot adjanak róla, mit végeztek el az eltelt évben. De hát inkább nevezzük ezt a közösségek összejövetelének. Mert hát ezek a találkozások inkább az együtt töltött idõrõl, az emberrõl, a közösségrõl szólnak, mint hivatalos dolgokról, mert hát jó együtt lenni, örülni a sikereknek, tervezgetni a jövõt. Így tett két közösség is, Szentendre Nemzetközi Kapcsolatainak Egyesülete és Horvát Kisebbségi Önkormányzat is

december 29-én. Az asztalokon bort, és jó hangulatú társaságot mutatnak képek. Mert hát most végre volt idõ azokról a dolgokról is szót váltani, amire a rohanó évben nem jutott idõ.

És ha hiszik, ha nem, a legtöbb szó Szentendrérõl, a városról, a közösségrõl esett. Hogyan lehetne jobban, sikeresebben. A Karácsonyt követõen, most már több éve, hogy összejövünk vagy húszan a Dézsma házban, hogy felelevenítsük a valamikori szamárhegyi gasztronómiát. Bagóca levest és dalmát holdacskát eszünk, mint elõdeink vagy száz éve. És ilyenkor mesélünk, a régi szentendrei emberekrõl, életükrõl és persze boldog és sikeres újévet is kívánunk egymásnak.

2004. december 26.

Újévi fürdés

Amikor elõször jártam Stari Gradban és megismerkedtem az ott élõ emberekkel, természetesen, mint minden szárazföldit a tenger érdekelt leginkább. Aldo a történész, aki egyébként a mûvelõdési ház igazgatója és mindenese, mesélte, hogy újévkor mindig megmártóznak tengerben. Nem hittem el, mert hát nálunk szilveszterkor csak olyanok fürdenek a Dunában, akik erre felkészülnek, és különleges adottságaik vannak. De a most küldött kép szerint a starigradi öböl vize nem lehet valami hideg, talán melegebb is, mint

levegõ, legalább is, a víz feletti pára ezt mutatja. Karácsonykor nap közben a levegõ hõmérséklete felment 18 celsius fokra is és éjjel sem volt 8-nál alacsonyabb. Ez nálunk amolyan márciusi idõnek számít. Így már érthetõbb, hogy a bátrak meg mernek mártózni az Adria vizében újévkor. Persze gondolom, bátrabbá válnak az ilyenkor elfogyasztott travaricától, grappától is.

2004. december 25.

Karácsonyi találkozás

Minden évben Karácsony elsõ napján a szamárhegyi dalmátok misére jönnek össze a templomdombi Szent János plébánia templomba. A karzaton ilyenkor dalmátul szól az ének.

Cesti svitu danak, svemu,
jer izlajde sunce njemu.
Tužni mrak je procao,
Sunce Isus došao.

Ebben az évben is összejött a közösség, hogy együtt ünnepeljen. December 25-én, a pásztorok miséjét követõen a templom elõtt asztalt állítottunk, hogy a karácsonyi kalácsból kínáljuk a közösség tagjait és egy kupica pálinkával köszöntsük egymást. Ismét többen voltunk fiatalabbak és egyre kevesebben idõsek, a régiek, mert hát fogyatkozik a közösség. Már-már kiveszõben a köszöntés hagyománya, pedig sokan nagyon örülnek egy-egy ilyen alkalomnak. Többen úgy fogalmaztak, számukra ezek a találkozások a legfontosabbak eseményei az évnek.

Boldog Karácsonyt!

"Fölöttünk csengõn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyezõ ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé."

2004. december 19.

Nagy hal

Karácsony elõtt nem csak nálunk van hal-szezon, hanem testvérvárosunkban Stari Gradban is. A tél a halászati szezon az Adrián. Most érkezett a kép, hogy két jelsai (szomszéd falubeli) halász a starigradi öbölben rekord nagyságú halat fogott. Magyar tükörfordításban galambnak nevezett, azt hiszem rája, 70 kilogrammos, két legnagyobb mérete 2.40 és 1.20 méter. Úgy látszik a szigetiek környezetvédelmi erõfeszítéseit hamar siker koronázta. Mesélik, sokat tisztult az öböl vize, a múlt évi nagyszabású csatornaépítés következtében.

Az olaszországi partoknál nagyságrendekkel tisztább horvát Adria vizét eddig a part menti városok szennyvize piszkította. De a kormány és a szigeti önkormányzatok összefogásának eredményeként sikerült a csatornaépítést felgyorsítani. Stari gradban az elmúlt évek kiemelkedõ idegenforgalmi bevételeibõl sikerült majd a teljes városkát szennyvízcsatornával ellátni.

2004. december 18.

Angyalos könyv

Tegnap este Szentendre fõ attrakciója Aknay János könyvének az Angyalos könyvnek bemutatója volt a MûvészetMalomban. Mint köszöntõjében Perjéssy Barna elmondta, délután még aggódtak a rendezvény miatt, mert számosan telefonáltak, hogy nem mernek elindulni Szentendrére ebben a jeges-csúszós idõben. De aggodalmuk alaptalan volt, mert délután hatra a MûvészetMalom északi kiállítóterme fullig van és nem csak szentendreiekkel. Eljöttek János budapesti

és vidéki barátai, tisztelõi, kollégái, de még erdélyiek is. Szóval telt ház, baráti hangulat, olyan céhgyûlés-szerûen, mert hát itt van a szentendrei mûvész-közösség majdnem hiánytalanul. Mindenütt közeli távoli ismerõsök a falakon pedig remek kiállítás rajzokkal a szentendrei mûvészektõl. Nekem az állóhelyem mögé éppen egy Kósza-Sipos 1973-as rajza jutott. Emlékszem rá, amikor készítette, éretlenen alig értettem mit is csinál, miért éppen azt, amit. De így, most ismét látva rájövök, micsoda jó kis játékos-dolog. Szóval zene, majd Tihi (Novotny Tihamér) méltat, õ szerkesztette a kiadványt. Önmagához képest tiszteletreméltó tömörséggel eszményekrõl és áthallásokról, vonzásokról és asszociációkról.

Ellenpontként, Szemadán György pillanatnyi imresszióit felmutató tiszta közvetlenséggel. Vetített képek Weszelits Andrástól. Jó kis mozi, Angyalok a Szamárhegyen címmel. Belülrõl hoz valami felemelõt. Karácsonyos hangulat, örülünk. Egymásnak, meg Jánosnak. Különben is most mindenki gondosan vigyáz arra, hogy ne bántson meg senkit, barátkozzon, elvégre nemsokára eljön. Egy pillanatra talán Szentendrére is. Oka is van rá, mert hát itt angyalokról jelent meg egy könyv.

2004. december 16.

Államtitkár a Városházán

December 15-én, szerdán dr. Veres János a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára volt a Városházi beszélgetések vendége. Az ilyen találkozásoknak valljuk be, kettõs funkciója van. Az egyik és ez a látványosabb, hogy az államtitkár találkozik a város lakosságának néhány tucat tagjával. Kérdeznek tõle, és õ elmondja válaszait, felhasználva arra, hogy népszerûsítse kormányát. A másik, és szerintem ez legalább ilyen fontos, hogy a fórum elõtt és után a város vezetõi, a polgármester szót tud váltani az államtitkárral szûkebb körben,

baráti, nem hivatalos megbeszélésen. Ezek az informális megbeszélések az európai szokás szerint arra is alkalmasak, hogy jó értelemben lobbyzzanak a város érdekében. Azt gondolom, ennek mostanság különös jelentõsége van hazánkban is, amikor a hivatalban ott köröznek a különféle nemzeti fejlesztési elképzelések, tervek. S mi meg szeretnénk, ha mással nem hát MûvészetMalom befejezésével ezekhez kapcsolódni. S bár ezeket a terveket objektív szempontú szakmai zsûrik bírálják majd el, mégis, valamilyen ok miatt a tervek személyes ismerete, az azzal való

azonosulás segíti a megoldás megtalálását. Legalább is errõl mesélnek az Európai parlament képviselõi. S ha ez tõlünk nyugatra így van, azt gondolom, nálunk sem lehet másképpen. Hogy mirõl tárgyaltak nem kötötték az orromra, bár azt gondolom, arról valószínû, hogy mikor látogat miniszterelnök Szentendrére, mert hát a Miniszterelnöki Hivatal feladata az ilyen programok elõkészítése is.

2004. december 15.

Egy világlátott házvezetõnõ feljegyzései

Ma délután a Fõ téri könyvesboltban mutatták be Gaján Éva által szerkesztett és Sós Károlyné írásokból összeállított kis könyvet "Egy világlátott házvezetõnõ feljegyzései" címû alig százoldalas kötetet. Annyi köze Szentendréhez, hogy írója a Vidám szerzetesek-ben is dolgozott, és számos szentendrei receptet is közread. Ferge Lajos a könyvesbolt vezetõje és Tasi Sándor vendéglõs méltatta a könyvet és anekdotázott ma délután a szép számmal megjelent érdeklõdõ közönség elõtt.

Jó dolog az ilyen helytörténeti könyvecske, mert az ilyen arról mesél, amelyhez közvetlen közünk van, ami velünk is megtörténhet, megtörténhetett volna, vagy mint esetünkben a közöttünk élõ emberrõl, aki ha nem írt volna, valószínû kevesebben tudnánk róla. Mert a hely, a város története nem csak nagy események, világraszóló történések, hanem mindennapjaink, az úgynevezett kisemberrõl szól. Mert e sok látszólag kis dolog a város lelke, valódi története, ha kell maga a nagybetûvel írott történelem. S most, hogy kezembe fogtam elolvasni, eszembe jutott mennyire jó, hogy e sorokat leírta szerzõje, hogy nem kell a valamikori bolti és hagyatéki leltárak alapján kikövetkeztetni milyen is volt akkor az élet, hanem itt áll fehéren fekete betûkkel Szentendre egyik kor-dokumentuma. Ha valakit érdekel, a Szentendrei Könyvklubnál is megrendelheti, amelynek címe Szentendre, Pf. 307, most csak 1150 forintos kedvezményes áron.

2004. december 14.

Szóval, nem tetszik

Valószínû, a véleményem azokról a dolgozatokról, amely anyagaiból készített kiállítás, most a Városháza nagytermében még részleteiben látható, eltér a nagyobb többségétõl. Nekem ugyanis nem-igen, pontosabban nem tetszik. Nem, mert hát mind kiállításában (agyusztálásában), mind, pedig megoldásaiban, nem lelkesedem értük. Mert hát mirõl is van szó? A Posta elõtti térrõl, tudják, ahol azok az izék, szobrok vannak.

Történt, hogy a város halk-szavú fiatal fõkertésze tájépítész hallgatókat kért fel, készítsenek egy-egy dolgozatot, hogyan oldanák meg a Posta elõtti teret. Dolgoztak is, és ami engem nagyon bánt, az, hogy legtöbbjük kiebrudalná a szobrok nagyobb részét e térrõl, megoldásaiban kommersszé, általánossá, mindenütt másutt láthatóvá alakítaná e parkot. Ez, pedig nekem nem tetszik. S azt is megmondom miért. Mert hát engem bánt, hogy fiatal agyak Szentendrére olyan, mindenütt látható megoldásokat ajánlanak- lelkük rajta- amely Európa, sõt magyar hon bármely városában ugyan megállná a helyét, de amelyre senki sem kapná fel fejét. Ilyenkor legszívesebben arcukba, de leginkább opponenseik arcába kiáltanám, - De hát ez nem Magyarország valamelyik városa, ez Szentendre, Czóbelestül és Hamvas Bélástul, Bánáti Sverákostul és Balogh Lászlóstul. És legyünk csak nagyképûek, Szentendre nem akármi. Bár már korábban, sõt korábban aztán voltak csak igazán olyan középszerû akaratok, amelyek szerint e városnak is olyannak kell lenni, (Simlis simili gaudet, hasonló a hasonlónak örül.), mint bármelyiknek ez akkor szocialistának nevezett országban. De akkor még ellen tudott állni a város közössége, pontosabban értelmisége, hogy nem, arcunkat azt nem adjuk. De ma mintha a katalógus-megoldások, a középszerû agyra idomított gyerekek ízlés-gillotinja erõsebb lenne, mint néhányunk eltökélt öreges értékvállalása, ócska kis pocsolya-csatái azért, amit sokan nem is értenek, legfeljebb jóindulattal elviselnek, mint a féleszûek hülyeségét. Hát ez van, de ugye ezt nem kell szeretni?

Utolsó testületi ülés 2004-ben

Egész-napos ülésen, telefonkönyv vastagságú elõterjesztés és negyvenegy megtárgyalandó volt napirenden december 14-én a képviselõk elõtt Szentendrén. De kevesebb, mint tizenkét óra alatt végeztünk is a dologgal és este kilenckor, az, aki sietni szokott haza, már a családi otthon melegét élvezhette, otthon is lehetett. Szóval összegyûlt így év végére számos ügy, amiben dönteni kellett, olyanok is, mint a nyár óta vitákon, fórumokon is szereplõ parkolás ügy. Ebben is döntöttünk, ami szerint felmondta a testület a meg nem kötött megállapodást a Bartex nevû céggel. A zárt ülésen tárgyalt ügyben, miként majd az a nyilvános határozatban is olvasható lesz, elsöprõ többség döntött

Egy-egy döntés után úgy érzetem magam ,tegnap, hogy a folyosói plakátnak igaza van.

a felmondás mellett. Most ismét pályázat a belvárosra, s aztán döntés valamikor a tavasz végén arról is, milyen parkolási megoldás legyen. Miként számos más ügyben is, tulajdonképpen halasztás történt, amely Szentendre óvárosra vonatkozott. Így kellemetlen helyzetben érezheti magát az a vállalkozó, aki a volt TÜZÉP területén akart egy beruházást elkezdeni, de ahelyett, hogy a testület számára nyílt utat adott volna , a belváros szabályozása miatt változtatási tilalom alá vonta ezt a területet. Valószínû véletlen, de amióta Wachsler Tamás, volt beruházási tanácsnok a jobboldali többség akaratából nagy hatáskörû városfejlesztési tanácsnokká avanzsált, megszaporodtak a változtatási tilalomra kijelölt területek a városban. De reménykedjünk, ennek is meg lesz az eredménye, késõbb.

2004. december 13.

Kedden ez is napirenden lesz

Az ember elébb söpörjön a saját háza elõtt, mondja a közmondás. Hát igen, ezzel leginkább télen van láthatóan baj. Mert ha nincs hó, még, csak-csak, de ha leesik nagyobb mennyiség, bizony vannak járdaszakaszok családi házak és intézmények elõtt is, ahol senki sem takarít. De hát a város nem tehet így és a hó-takarításról valakinek gondoskodni kell, és ezért átalányt fizetni is, legalább is a városnak. Ez a mondandója annak az elõterjesztésnek, amelyet elénk terjeszt a város vállalata december 14-én. A dolog nem új jelenség és 13 millióba kerül Szentendrén egy téli hó-eltakarítás november 15-tõl, március 15-ig. Sok vagy kevés, mindig ez a kérdés. Mert már hallom azok véleményét, akik egy fillért sem fizetnének, és azokét is, akik felháborodottan telefonálnak majd be a hivatalba az elsõ havas reggelen, hogy éjjel nagy hó esett le és még nem takarították el házuk elõl a havat. De mint a képen láthatjuk nem volt ez mindig így.

2004. december 11.

Testvérvárosi hír

Starigradi hír, hogy a szigetek tömegközlekedését koncesszióban mûködtetõ cég még nyáron ígéretet tett arra, hogy új autóbuszokat állítanak be és most leszállította az elsõt. Hiszen Hvar szigeti helyi autóbusz-közlekedést öreg, estenként már matuzsálemi korú és állapotú jármûvek bonyolították. Pedig elkészült a az alagút, az utakat felújították, és Stari Gradban új "autóbusz pályaudvart" is építettek a múlt évben. Szóval minden rendben, csak a jármûpark öregedett el

már nagyon. Nos itt a fénykép az új buszról, amelyet hadrendbe állítottak. Bár a szigetre legtöbben személygépkocsival érkeznek nyaralni,de ha színvonalas lesz a sziget települései közötti autóbusz-közlekedés, bizonyosan számosan veszik majd igénybe. Már csak azért is, mert egy-egy szomszéd településre látogatáson szinte elkerülhetetlen, hogy egy pohár bor lecsússzon a torkunkon valamelyik konobában. És még kevés alkohollal is, a sziget hegyi szerpentinjein igencsak veszélyes személyautóval közlekedni.