2004. augusztus 28.
 
Performance fesztivál
 
Megyek MûvészetMalomba. Lelkiismeretfurdalásom van, már tegnap megkezdõdött a VI. Kis Magyar Performance és Nehéz Zenei Fesztivál és én nem voltam ott a kezdésen. Pedig hát nekem is szívügyem ez a dolog. Meg hát legalább Öcsi miatt el kellett volna jönnöm. Elsumákoltam, mert hát az olimpia, meg egyébként is megyei közgyûlés volt, és egy ilyen után az ember dögfáradt, este már nincs kedve sehova sem menni. Ahogy a malomlépcsõhöz érek hallom ezerrel dübörög már a fesztivál. Itt is, ott is fiatalok, olyan mûvészfélék tucatszám. Ismerõsökkel találkozom. Pestiek.
Kijöttek, mert hatalmas buli ez a Szentendre, mondja a lány. Hümmögök valamit az orrom alatt, hogy hallanád a szomszédokat, mondom magamban. A malomkapuhoz érek, elõtte a Szirtes-féle mozgóképszínház, ott áll öreg csotrogány rönója és a második világháborús német vetítõgépe felállítva a vászon elõtt. Itt már teljes a nyüzsi. Vékony húszévesek és avantgarde jelmezbe öltözött harmincasok. Van ki kifelé tart, más éppen vár valakit, vagy befelé igyekszik, furakodik a tömegbe.  
  Lehetünk vagy hétszázan a malomudvaron. Nézem a mieinket, mi ötvenen túliak vagyunk a törpe minoritás. Kissé visszafogottak, mintha azt mondanák, hogy miénk a hátsó alakzatok, csak nyugiban, inkább hátrébb had nyüzsögjenek a fiatalabbak középen. Laca éppen valakinek magyaráz, arcába hajolva mondja az igét. Látszik rajta ez már legalább kétsörös vehemencia. A lány elkábult arccal a nagy mûvésztõl lelkesen bólogat mondandójára.
Hiába, õ a nagy Bizottság tag, meg egyébként is õ a MÛVÉSZ. Ismerõs a konferáló hangja, aztán leesik, ez Wahornbendzsi. Elcsodálkozom, mit keres õ itt, hát nem Ámerikában van, kérdezem magamtól. A színpadon együttes, nyomják. Jó a hangulat, mint egy Öcsike házibulin a hetvenes évek végén, csak itt nagyobb a tömeg. Dzsoniba botlok. No milyen volt tegnap? Hibátlan válaszolja rá, de tulajdonképpen rám sem hederít, csak vágtat valamilyen kábellel az egyik helyszínre.  
Fotózok, arcokat keresek, meg kesergek magamban, hogy már sötét van, hisz és az én digitális fotómasinám nem sokat ér ebben a sötétben. Nézem az ide-oda nyüzsgõ beszélgetõ, nevetgélõ tömeget és arra gondolok, valószínû ennyien még nem voltak itt, pláne nem képzõmûvészeti rendezvényen. Vajon miért akarhatja a Malom Kuratórium, hogy halottasház legyen, hiszen ha olyan csinálja a programokat, akinek van érzéke hozzá, lám teltházzal megy. Most performance megy a régi szárny elõtt. A slusszpoen a keretjáték végén, hogy betûnként kiírják az emeleti ablakokba, tele van a tököm a mûvészettel. Dada, motyogom magamban. "Én lerombolom az agy rekeszeit és a társadalmi szervezettség fiókjait : mindenütt le kell járatni és a pokolba kell vetni a gondviselés kezét, az égre kell szegezni a pokol szemeit, helyre kell állítani a valóságos hatalmasságokban és az egyéni fantáziában az egyetemes cirkusz termékeny körforgását…" Majd újabb és újabb történések, meg duma, no persze csak amolyan szellemi szódavíz. Örülök, megismertem egy rendezõ srácot, meg vagy tucatnyi képzõmûvészeti egyetemistát. Jó volt velük dumcsizni, mert friss az agyuk, mint a most sütött kenyér. Bennem motoszkál a lány mondata, akivel a jövetelkor összetalálkoztam, hatalmas buli ez a Szentendre. Csak a szentendreiek is elhinnék már végre. Legalább egy kicsit.
 
2004. augusztus 27.
  
 
Megyei közgyûlés
 
Harminc napirenddel kezdõdött volna a mai napon a Pest Megyei Közgyûlés, de mivel akadt más fontos és halaszthatatlan dolog is néggyel kibõvült. Nos "hosszú menetelésre" számítottunk, mert hát, ha nincs nagy vita, és csak a gombot kell megnyomni - kinek így, kinek úgy, pártállása és lelkiismerete szerint- ez akkor is legalább ötórás ülés. S mert ez volt az elsõ összejövetel nyár eleje óta, hát igencsak megszaporodott a megtárgyalni való. Szinte jól esett az a kis ünnepség, amelyet Szabó Imre közgyûlési elnök
  nyitott meg, és amelyet máskor a büfének is helyet adó, a közgyûlési terem elõtti elõtérben rendeztek az újkori olimpiák történetérõl. De hát a hír, az hír, míg nézegettük a relikviákat és hallgattuk a méltató szavakat, egymás között alig esett szó az olimpiai mozgalom történetének szépségeirõl, sokkal inkább a magyar dopping ügyrõl és az éppen akkor evezõ magyar kajakosokról, kenusokról. Szóval jó volt, szép volt, csak hát a hangulatunk nem volt valami rózsás. ( Akkor, még a mai olimpiai napról csak annyi hírünk volt, hogy a nõi kajak négyes második lett)
Szóval tíz órakor e kis ünnepség után kezdõdött a megyei közgyûlés. Mit is emeljek ki, ami érdekes. Nos, talán a legfontosabb hír és döntés is egyben, hogy a nagymarosi készenléti lakótelep, amelyet a megye még 2001-ben eladott, és amely ügy már megjárta a Legfelsõbb bíróságot is, végre nyugvópontra jutott. Nem kell a megyének 600 milliót visszafizetnie a vásárlónak, mert a létrejött bonyolult jogügyletben a megállapodás, és a felek elálltak az egymással szemben támasztott igényektõl.  
Szóval, ha minden jól megy elõször immáron a rendszerváltás óta a megye hiány nélkül is, zárhatja az esztendõt.Másik két csiklandós ügy, hogy lemondott mandátumáról dr. Alvincz József fideszes képviselõ, aki épp a legutolsó tavaszi közgyûlés botrányszenzációját produkálta. Nem éppen szívderítõ dolog, perifériálisan de érinti városunkat is, hogy fegyelmi vizsgálat indul a Pest Megyei Múzeumigazgatóság vezetõivel szemben is, döntött a testület.
 
2004. augusztus 26.
 
Kisgyermekes szülõk figyelmébe!
 
  Régen volt már, amikor még a gyárak-üzemek munkásai szabadidejüket áldozva egy-egy játszóteret építettek, karbantartottak. Persze ezek nem voltak un.uniós-szabványú játszóterek csak amolyan barkácsmunkák, tüzéptelepi stílusban készített hinták és libikókák vízmû kékre festve. De volt, aki idõnként lekaszálja a füvet és feltöltse a homokozó gödröt. Ma már ez szinte ismeretlen dolog, ezt is pénzért és szakemberek végzik a városban. Hát ebben is megváltozott világunk. A létezõ
szocializmus elpárolgásával a köz dolgai is margó alá kerültek. A kutyát sza.. ni hordja a szomszéd a homokozóba, mit sem törõdve azzal, hogy esetleg saját unokáját fertõzi meg. Szóval a közterületet inkább csak használjuk, mint sem törõdnénk is vele. Persze azt senki sem kívánja vissza, hogy kötelezõ társadalmi munkában kelljen a mérnöknek kimenni játszóteret kaszálni. De azt talán igen, azok, akik érintettek, szülõk, nagyszülõk, egy kicsit jobban sajátjuknak tekintsék és óvják azokat a játszótereket, ahol gyermekeik, unokáik játszhatnak. Ezzel kapcsolatos a hír is.
Szentendre város fõkertésze felhívja a lakosság figyelmét, hogy augusztus 30-án a Kondor Béla utcai játszótéren vegyszeres gyomirtást végeztet, ezért a játszótér szeptember. 02-ig zárva lesz. A játszóteret a vegyszer hatásideje alatt használni szigorúan tilos!
 
2004. augusztus 25.
 
Honvédség és Szentendre
 
Valamikor a húszas évek végén épült fel Szentendrén a Görgey laktanya, a mai tiszti iskola. Mint olvasom, ez micsoda örömet váltott ki az akkori város vezetõi és lakossága körében. Az utászlaktanyába a háború után az ETI tiszthelyettes képzõ iskola költözött, hogy a hetvenes évek elején a Kossuth Lajos Katonai Fõiskola legyen benne. Ekkor voltak legtöbben katonák a városban, majd 1200 hallgató és vagy 600 tanár, tiszt és un. polgári alkalmazott volt katonai elfoglaltsággal Szentendrén. A laktanyának és az iskoláknak is mind-mind gyakorló terepekre volt szüksége. Így történt meg, hogy a haza érdekeire hivatkozva egyre több területet vontak a honvédség hatáskörébe gyakorlótér, tankodrom, tábor és tábornoki üdülõ, meg mit tudom milyen címen az elmúlt évtizedek alatt.
Ez most kincstári tulajdon és a honvédség használatában van. Azóta a honvédelem állandó átalakítás, átszervezés állapotában van, és az a kívülállónak is világosan látszik, ma és itt felesleges területeket birtokol. Egy másik hír, hogy a valamikor csak a HM legbelsõbb köreinek és az aranycsapat számára használatos annavölgyi üdülõ ma nyitott a civilek elõtt is Hotel Annavölgy néven. Több tíz hektár területrõl van szó. Ezeknek a városhoz való visszajuttatására nyújtotta be igényét Szentendre a kormányhoz néhány héttel ezelõtt.  
Várjuk a döntést, mert a városnak szüksége van ezekre a ma nem használt értékes területekre. Hogy Szentendrén maradt még valami kevés honvédelmi tevékenység arra emlékeztet a mai másik információ, hogy lõtéren gyakorlat lesz, és mint ilyenkor ezt meghírdetik, figyelmeztetendõ a lakosságot.

"A Magyar Honvédség értesíti a lakosságot, hogy a Szentendre izbégi lõtéren szeptember hónapban 1-én, 2-án, majd 6-tól 9-ig, 13-tól 17-ig és 20-tól 30-ig, éles lõgyakorlatot hajt végre. Az említett napokon a lõtér biztonsági területére 06 órától 24 óráig belépni tilos és életveszélyes!"

 
 
 
2004. augusztus 23.
 
Társulás, de minél elõbb
 
 
Dr. Dragon Pál az egyik szervezõ
  Szentendre Város Önkormányzata 400 millió forintot nyert állami céltámogatáson Pismány csatornázásának I. ütemére. Most az úgynevezett ROB pályázatot nyújtotta be a város, hogy a milliárdos költségbõl minél kevesebb terhelje a lakosságot. Talán a városházi állandó hajcihõ, vagy a nyár az oka, hogy egyelõre a tervezettnél lassabban halad a csatornatársulat szervezése. Pedig a szükséges 60% elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megindulhasson az építkezés. Akik arra aspirálnak, hogy kihúzzák magukat a csatornatársulatba való belépésbõl, rosszat tesznek, legfõképpen magukkal, mert lassítják a megvalósítást. Mert hát lehet, hogy pillanatnyilag elõnyt jelent,
hogy nem kell fizetni a csatornaépítésért, de hát, ha kiderül az ellenõrzésnél, hogy a felhasznált vízbõl származó szennyvizet, szippantással nem szállítják el, ezzel környezetvédelmi bûncselekményt követnek el. De nem csak bûncselekmény ez, hanem veszélyes is, ha kiszivárogtatják szennyvízszikkasztójukból a talajba a szennyvizet. Hiszen ezért fordulhatott elõ négy éve, hogy a házakkal együtt elindutl a hegy, és akkor valóban hatalmas költséget vesz a nyakába az, aki ezt megteszi magával. Másrészt a csatorna megépítése után, a törvény hatályánál fogva, annak költsége, aki nem kötött rá magasabb lesz, mint aki használja majd a csatornát. Úgy, hogy sokféle érv alapján csak javasolni tudom, nyerjük meg magunkat és egymást, hogy minél elõbb megindulhasson a negyven éve várt csatornaépítés Pismányban is.
 
 
2004. augusztus 21 .
 
Kiállítás és mûvésztelep
 
XII. Szentendrei Nyári Szerb Festõtábor kiállításának megnyitójára került sor ma délután hat órakor a Szentendrei Szerb Klubházban. Már megint egy újabb képzõmûvészeti esemény városunkban, és megint valami olyan, amihez igazán közünk van. Pedig nem beszéljük a nyelvet és kultúrát, is csak éppen érezzük. Szóval jó volt, mondhatnánk fantasztikus. És nagyon tetszett Lásztity Péró (Péter) megnyitója, amikor arról beszélt,  
hogy a szerbek nemzetközivé szeretnék tenni ezt a rendezvényt. Mert hát az a közösség, amelynek Kazinczy-ja Madách-a és Arany Jánosa mind, mind ebben a városban született és alkotott, alkotta meg egy nép számára az identitás legfontosabb mûveit nyitott. Érzi és nyitott arra, hogy befogadja, kooperáljon Európával, és bármennyire is nagyképûen hangzik, itt és most Európa mi is vagyunk. Szóval jó és városunk számára is hasznos lenne, ha vállalkoznánk arra, hogy segítsük õket törekvéseikben, mert talán elfogulatlanul és önzetlenül lehet olyan programot és tábort szervezni, amely valóban nyit, tud nyitni Európa irányába. Szóval, aki jót akar magának, és friss dolgokat akar látni, menjen el a szerb házba, amely a Paprikabíró utcából nyílik, és ahol mindenkit szeretettel fogadnak.
 
2004. augusztus 20 .
 
Kitüntetés
 
  Augusztus 20-án Szent István király és az Alkotmány Napja alkalmából ünnepség volt a Városházán. Mintegy 150 résztvevõ elõtt adták át a városi díszpolgári és pro urbe kitüntetéseket.
Szentendre díszpolgára Maholányi Pál lett, aki több évtizede dolgozik minden ellenszolgáltatás nélkül a város közösségeiért és a város emlékhelyeinek megõrzéséért. A Bükkös patak Bizottság, az Izbégi Baráti Kör tagjaként, társadalmi munkában. Képviselõként, bizottsági tagként és albizottsági elnökként, az Egészséges Városért Alapítvány kuratórium tagjaként végzett kiemelkedõ munkát. Minden jó városi ügyet támogat, függetlenül attól, hogy ki kezdeményezte.
Három személynek, illetve szervezetnek adományoztak
PRO URBE Emlékérmet. Ilyen kitüntetést adott a testület a Szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak, amely 1972-ben alakult és 1994 óta egyesületként mûködik. Az elmúlt tíz évben közel száz kiállítást szervezett saját tagjai és más meghívott mûvészek részvételével. Több, mint három évtizedes mûködésével nagyban hozzájárult Szentendre és Magyarország nemzetközi jó híréhez, segítette mûvészi értékeink elterjedését.		  
 
Szakács Imre festõmûvész
idén 25 éve él városunkban. Azóta aktívan vesz részt Szentendre mûvészeti életében. 1999-ben a Szentendrei Régi Mûvésztelep Kulturális Egyesület Elnökévé választották. Az Õ ötletének és munkájának köszönhetõen jelent meg az a. kiállítás amely az elmúlt fél évben bejárta Európa több kulturális központját, Bécset, Wertheimet, Stuttgartot és Berlint. 2004 februárjában a Régi Mûvésztelep és Szentendre Magyarországról elsõként felvételt nyert a brüsszeli székhelyû EuroArt-ba.

Tálas Károly nyugdíjas, régi szentendrei. 1989-ben ment nyugdíjba a PEFÉM-bõl, ahol korábban 40 évig dolgozott. Számos társadalmi megbízatása volt már a rendszerváltoztatás elõtt is. Püspökmajorban, a Fehérvíz u. 30-ban a háztömb felépülte óta lakik. Korábban a lakásszövetkezetben is dolgozott társadalmi munkában. Irányítása alatt a ház kiválóan, egyedülállóan tervszerûen gazdálkodik. Folyamatosan végzik a felújításokat, elsõként szigetelik kívülrõl is épületüket, majd elsõként térnek át a mért hõmennyiség szerinti elszámolásra, évente több százezer forintot takarítva így meg a háztömb lakóinak, egyúttal példát mutatva másoknak is. Tálas Károly, bár sokan hallgatnak rá, sosem az ellenkezést, hanem az együttmûködést kereste, az önkormányzattal és a Szolgáltatóval is. 		 

2004. augusztus 18 .
 
Martinovics per Szentpemetén
 
  Történt egyszer Szentpemetén, hogy a helikopter ügyekben járatos, a Nagy õt is már egyszer kihívó Kiswastag képviselõ megígérte híveinek,- Megmutatom én ezeknek a pemeteieknek, no meg nektek is híveim, hogy nem fognak itt állandóan ficeregni az õspemeteiek, csak úgy pemetefû cukorkát osztogatni. - Elegem van már a pemetség állandó felemlegetésébõl és egyébként is utálom a pemetefû cukorkát, meg õket is, "mint kukoricagölödint". A bejelentés fogadtatása a jobboltalom csapatában, spontán és heves éljenzés volt, mint amikor az ultizónak kezében marad az adu nyolcas az utolsó ütésre. Néhányuknak még szeme is könnybe lábadt, a torka is elszorult az igért gyõzelem gyönyörûségtõl. Mert már tizenkét éve vágytak arra, hogy végre egyszer õk is elsõk lehessenek az önkormányzati választáson.
Tudni kell, hogy Kiswastag nem beszélt a levegõbe, õ mindig élen járt a tettekben, mondhatni tetterõs, pontosabban teterõs volt. Kovászna, volt ovodás társa -övé volt a házikó jel - szerint, ezt már az oviban is tudni lehetett, mert amikor nyugton kellett volna ülni, már akkor is állandóan járt keze-lába. Kiswastag, akinek nagybicska volt a jele az oviban, mindig rajzolt, matatott valamilyen játékkal, ebéd közben a kanállal, de még vécépapírral is a "nagy" alkotása közben. Miként azt Amália doktornõ édesanyját nyugtatva mondta, ne aggódjon, a hiperaktivitás majdnem mindig "veleszületett" probléma, amely az évek múlásával "kinõhetõ". Ilyenkor leginkább magatartászavarról van szó, de az agyi átvivõ anyagok termelõdésének a felfokozottsága, vagy éppen hiánya is lehet az ok. Természetes, hogy az óvó nénik panaszkodnak az óvodában, hogy a Kiswatag figyelme csak rövid idõre köthetõ le, állandóan felforgat mindent maga körül, nem találja a helyét, akaratos, izeg-mozog, ha nem az történik, amit szeretne. Ilyenkor persze hisztizik, csapkod, kiabál, durva és agresszív, megállás nélkül beszél, képtelen nyugodtan játszani, a helyén megülni (állandóan jár keze, lába). A bejelentést azonnal tett követte. Kiswastag fogta loptopját, csak úgy találomra kikeresett egy jogszabályt, és összeállította a jelentést. S mert többen ültek oldalán, az aggodalmaskodóknak megnyugtatásul csak annyit mondott, - Mit érdekel engem, igaz-e vagy sem, mi vagyunk többen és kész! Az ügy, amivel dolgozatában megvádolta Miazértis polgármestert, hogy azt merészelte mondani kollégájának "- Ne mondjál már fel Dani, szükségünk van a munkádra! No, jó." válaszolta a kis ügyekért felelõs ember. Akkor, úgy látszott, ezzel a dolog le is zárult, mármint Miazértis és Dani nevû munkatársa között. De nem így lett. Mert Kiswastag itt talált rést, mint a szellentés, amikor kisurran takaró alól, és lett jelentése vádpontja és vádirata is. Mármint az, miért nem mondta el rögvest mindenkinek Miaztértis polgármester, hogy Dani felmondott fél órára. Ez lett a "Példa kelle, hogy rettegjen az ország." Miként írta Kazinczy Ferenc az idézett mondatot, amikor I. Ferenc a Martinovics Ignác vezette magyar jakobinus felkelés vezetõit 1795-ben kivégeztette. Amikor az ítéleteket nem a bírósági tárgyalás alapján hozták, hanem elõre eldöntötték. Így volt ez Szentpemetén is valamikor, ahol megülték a Miazértis pört, pontosabban a Martinovics per II-õt. Hogy mikor lesz a kivégzés, még nem tudjuk.
 
 
 
Kutyakomédia?
 
Hát megtörtént. Mármint az, hogy Szentendre polgármesterét fegyelmi ügyben elmarasztalta tíz képviselõ. Persze Önök jól tudják a névsort is, kik lehettek azok ma délután, akik elvégezték e dolgot. Igaz ez a többség, és az is igaz, ez mai esetünkben, mivel eggyel többen vannak, a testületet jelenti. Jómagam nem vettem részt a zárt ajtók mögött folyó ülés ezen részén, mert azt gondoltam, és ma is így tartom, ez bizony "kutyakomédia" volt. De hát mit tehetünk, a többség az bizony többség, még akkor is, ha nincsen igaza. Tulajdonképpen nem az bánt, hogy ilyesmi városunkban megtörtént. Még az sem, hogy egyesek úgy értelmezik félre, hogy az ellenzéknek az a dolga, hogy ott csapjon le, ahol tud, hanem az, hogy már megint nem érdemi, a város fontos ügyeivel, foglalkoztak. Olyanokkal, mint a szerencsétlen szemét rendelet, a sorompó vita, és az uszoda ügye, vagy a költségvetés gondja, amely mind-mind áll, vagy a sûllyedés stádiumában fuldoklik.
Hanem ezek helyett, pótcselekvésekkel múlatták az idõt. S közöttük ott voltak olyan kiváló emberek is, mint dr. Dietz Ferenc, akinek arcán én felfedezni véltem, a háta közepére sem kívánta ezt, de hát a frakciófegyelem kötötte kezeit. Sajnos, a testületben eluralkodni látszik, olyanok, akiknek annyi közük van Szentendréhez, hogy valahogy ide vetette jó sorsuk, fújják a passzát szelet a jobboldalon. S azok, akiket ezer  
szállal köt ide múltjuk, családjuk, és száz más okon van közük e városhoz, hallgatnak, mert hallgatásra kényszerülnek. Pedig lehetne jóra, szépre, érdemesre is fordítani energiát és tehetséget, de hát a politika ilyen lett napjainkra. A közjó helyett a másik kikészítése a fõ, mint számos helyen e hazában.
Azok, akik a zárt ajtók elõtt ülték végig az "inkvizíciós eljárás" majd öt óráját, mesélik, idõnként nevetést is hallottak bentrõl. Állítólag ez nem volt szokatlan annak idején sem. Mint mondják, a levezetõ elnököt alakító dr. Kiss alulmúlhatatlan szerencsétlenkedései, aki késõbb a Söndörgõ fesztivált kérte számon a polgármesteren, már-már az eljárást fenyegette, és fakasztották a teremben ülõket kényszeredett nevetésre. Hát ilyen volt az a négy óra, amirõl tudósítanom nem lehet.
Mikor a terembe léptünk, hogy hosszú várakozás után végre érdemi dologról Pismány csatornázásáról, a városi iskolatej akcióról dönthessünk , az asztalnál hevülettõl piros arcok, és felháborodástól sápadt ábrázatok fogadtak. S mint ilyenkor lenni szokott, az ember próbálta oldani az elvadult légkört, bizony majd egy fél órának kellett eltelnie, hogy oldódjon. Mert hát volt elõttünk számos érdemi ügy is. S mikorra azt a javaslatot mondtam el, hogy ha már a jobboldal megakadályozta - õk tudják miért-, hogy ne lehessen bevétele a városnak, hát legalább azzal segítsük ki a hivatalt szorult anyagi helyzetében, hogy szeptember végégig nem vesszük fel tiszteletdíjunkat, már megfogyatkoztunk. Mert néhányan úgy gondolták, egyéb fontos ügyük elszólítja õket. Éles eszû, valamikor Orbán Viktort is kihívó kollégám is messze járhatott már gyorsjáratú terepjáróján,
amikor a "piti ügyekrõl" is szó került. Olyanokról is, hogy miért oda helyezi el a szelektív konténereket a VSZ Rt, ahova nem kérték, és oda miért nem tesznek, ahol szeretnék, mint azt Zakar képviselõtársamnak megígérték, vagy hogyan is lesz a csatornatársulat szervezése. S azt akartam elmesélni, hogy tegnap milyen sikerrel szerepelt a Szent Cecilia Kórus tagjaiból álló kis szentendrei énekkar Stari Gradban a városka ünnepén, miként arról elõzõ este dalmát barátaim emailen lekendeztek, már nem volt hozzá kedvem. Kedvetlen lettem. Nem a fegyelmi miatt, hanem mert a józan észt felülírta a fondor, akarnok indulat.  
Szent Rókus napi felvonulás
Stari Grad 2004. augusztus 16.
   
2004. augusztus 16.
  
 
Libretto
 
  Három borítékot is hozott a postás, bocsánat a küldönc, az elmúlt néhány napban, amelyben rendkívüli ülésre invitálnak. Miért pont most, immáron az x-edik rendkívüli ülésre, annak egyetlen magyarázata az önkormányzati jobboldali többség " szorgalma". Mert hát most nem a szemétszállítási anomáliák, a sorompó-rendszer nagy népi ellenállása, de még a kritikus városi költségvetési helyzet sem, ami miatt összehívnak bennünket, hanem egy libretto. Annak a darabnak librettója, (szövegkönyve), amelynek a címe talán az lehetne, miként lehet lejáratni a polgármestert.
Ugyanis az "egyoldalas bizottság" Wachsler Tamás, Fülöp Zsolt és dr. Bindorrfer Györgyi terjeszti elõ, annak a "kutyakomédiának " a dolgozatát, amelynek célja, hogy fegyelmi elé állítsa Miakich Gábort. A dolgozat természetesen titkos, hiszen személyiségi jogokat sértene nyilvánosságra hozatala. De ha mégis, hasonlattal kellene leírnom tartalmát, hát körülbelül olyan, mint az a vicc, amelyben a "van rajtad sapka, vagy nincs rajtad sapka, füstszûrõs-e cigarettád vagy sem?" kérdést aszerint teszik fel, hogy az a kérdezõnek kénye-kedve szerint való legyen, s amelyre a nyuszika soha sem tud jól megfelelni. Hát erre invitálnak bennünket, hogy jó hangulatunk legyen Szent István ünnepére, meg hogy lehessen mivel megtölteni az egyébként is a nyári szünet miatt téma nélkül tengõdõ helyi sajtónkat. Pedig ha vennék maguknak a fáradtságot és eljöttek volna készítõi a tegnapi vagy múlt hétvégi A SZÓSZEGÕ SZERELMESEK, AVAGY A LÓVÁTETT LOVAGOK (Lovak és lovagok nélkül) darabra a Duna Parti Mûvelõdési Ház udvarára, hát bizony láthatták volna magunkat a görbetükörben jól és élvezetesen. Mert hát az Shakespeare-i szöveg és nem is akármilyen elõadásban. De hát így vagyunk mi. Helyette készítünk librettót magunknak, amely ha nem is veretes, de legalább a miénk.
 
 
 
 
 
 


Térkép
Szentendre belvárosa forgalmi rendjének kialakításáról és parkolási rendszerének megvalósításáról.