Rechst um,n
Jobbra át!
     
 
Éles vitáktól, és sértegetésektõl sem volt mentes a testület tegnapi, április 13-i ülése. Bár a legfontosabb napirendeket szinte teljes egyetértésben szavazta meg a testület, mégis, rossz szájízzel ment haza, aki részvett ezen a napon a grémium éjfélig tartó összejövetelén. A legélesebb ellentét akkor alakult ki, amikor a Gazdasági Bizottság javaslatáról kellett dönteni. Ugyanis, a bizottság azt javasolta, hogy a polgármesternek legyen döntési joga, és ne kelljen a jobboldal csapdájában vergõdnie minden piti döntésénél, hogy még egy doboz gyufát is csak akkor vehet a hivatal, ha a jobboldali többség jóváhagyja. Különösen méltatlan, sunyi támadásokat kellett elviselnie Lakatos Pálnénak, amikor félhangosan kommentálta az egyik, valamikor független képviselõ egy-egy szavazatát. A magatartásból az körvonalazódik, hogy a jövõben nincs helye a testületben semmiféle másfajta véleménynek a jobb oldalon, nincs helye a lokálpatriotizmusnak. Lehet hogy jövõben csak pártkatonákként ülünk és szavazunk majd, mint valami gépek. Igazán sértõ lehet ez mindekinek, akik úgy gondolták azért adták voksukat rájuk választóik, hogy érdekeiket képviselve fognak dönteni. Nem tudni hogyan maradt fenn ez, az elõzõ rendszerre jellemzõ katonás pártfegyelem megkövetelése. Különösen olyanok szájából hangzik furcsán ez, akik önállónak, függetlennek, szuverén személyiségnek tüntették fel eddig magukat, de hát kiderült, az akolszellem erõsebb.
 
   
 
Érkezés (korábbi felvétel)
 
Balról, jobbra,: dr. Dietz Ferenc, dr. Bindorffer Györgyi, Wachsler Tamás, Zakar Ágnes, dr PázmányAnnamária, dr Kiss László
     
 
Átadás-
átvétel
     
 
 
Sorra adják át a Püspökmajor lakótelepen a Jóléti Kht. által épített lakásokat. Mint az egyik új lakástulajdonossal beszélgetve kiderült, akad jó néhány minõségi kifogás a kivitelezéssel kapcsolatban. Hiába, az átvételkor oda kell figyelni a beköltözõnek, mit vállaltak az építõk a szerzõdésben és mit teljesítenek. Ilyenkor, amikor már szeretnénk minél elõbb az új lakásban lenni, elõfordul, hogy nem figyelünk oda a kisebb hibákra, aminek késõbb isszuk meg a levét. Sokan azt gondolják az olcsóbb lakás, rosszabb kivitelezést is jelent, pedig nem így van, azért olcsóbbak ezek a lakások, mert az önkormányzat átvállalta a telek és az elõkészítés költségeit, de a megrendelésben elsõ osztályú munkára szerzõdött. Magunkkal teszünk jót, ha odafigyelünk arra, hogy csak jó minõségû munkát vegyünk át, mert az átvétel aláírása után már körülményesebb a minõségi hibákat érvényesíteni. Azt tanácsolom, hogy hívják segítségül olyan barátjukat, kollégájukat, aki az építõiparban gyakorlattal bír és vett már át ilyen munkákat, õ segítségünkre lehet abban, hogy a minõségi és az esztétikai kifogásokat, el tudja bírálni, és,segíthet a jegyzõkönyv megírásában is.
     
 
Za Križemn
Hvar szigeti húsvéti keresztút
     
 
A hagyományos húsvéti keresztutat, amelyet több mint száz éve minden évben megtartanak Hvar szigetén Nagycsütrötökrõl nagypéntekre virradó éjszaka, rendezik. Ebben az évben is megrendezték. A menet, a processio hat szigeti kisközség templomából indult este 10 órakor, ekkor csendült fel az évszázados ének "Nut mislimo svi mi danas ki na križu umri za nas", és a hegyi utakon harminc kilométert megtéve tért vissza kiindulási pontjára úgy, hogy a menetek nem találkoztak egymással. Ezt annak emlékére teszik így, mert valamikor a török elõl Afrikába kellett menekülniük, keringtek a világban. Másrészt a processió, egy levert középkori parasztfelkelés leverésének emlékét idézi. Akkor a falvak lakóit arra ítélték, hogy minden év nagycsütörtökén, Krisztus keresztjének másolatával a vállukon, az éles kövekkel teli utakon mezítláb kellett végigmenniük faluról-falura majd visszatérve a kiindulás helyére. Ma ezen a procession való részvétel nagy megtiszteltetés és idegenforgalmi látványosság is. Ezek a menetek õrizték meg a középkori egyházi énekek sajátos népi formáit, amelyekre már fél világ kíváncsi. Az egyik ilyen énekkar a Stari Gradi népi énekesek, a Szent István Templom énekkara is, akik már három ízben jártak, és léptek fel Szentendrén.
   
  Mint ismerõsöm írja, ebben az évben a keresztvivõk névsora Stjepan Ivaniševiæ, Veljko Barbiæ, Božidar Gurduliæ, Tadija Plenkoviæ, Milan Turiæ, i Dinko Damjaniæ, akik a menet élén reggel öt órára tértek meg a kiindulás helyén lévõ templomba.
     
 
Új játszóterek a
nvárosban
     
 
 
Mint hírlik és egyes képviselõk támogatják is, folytatódik az 1998-ban megkezdett játszótéri program. Az elsõ az unios szabványnak is megfelelõ játszóteret Izbégen a Csicserkónál készíttette el a város, majd a Pannónia telepen a MATÁV vállalta egy másik megépítését. Az akkor elkészült terv szerint, a Kerényi Múzeumnál az Ady Endre úton a volt szülõotthon alatt, a belvárosban és a Püspökmajor lakótelepen tervezte az önkormányzat újabb játszóterek építését, felújítását. Mint informátoromtól megtudtam a Radnóti úti játszótér újraépítését erdélyi fafaragók vállalták, akik már a Postás strandon készítettek fa mászókákat. A Kerényi Múzeumnál kicsit bonyolultabb a helyzet, mert az Ózon Környezetvédelmi Egyesület elnöke Kárpáti Márta és Dõry István ismert szentendrei környezetvédõ tiltakoznak ellene, hogy a parkba mûtárgyak kerüljenek, és játszótér létesüljön. Mint állítják, a szánkózó helyet nem szabad beépíteni, ez ellen õk tiltakoznak. De hát még terv nem is készült, és még nem tudni a nyolc millióból hova, milyen játszóeszközöket tervez a Városüzemeltetési Iroda.
     
 
Megalakult a Szentendrei
nCastrum Egyesület
     
 
Nagypéteken délután a Városháza Sörözõ teraszán, több mint két hónapos elõkészület után megalakult a Szentendrei Castrum Egyesület. Célja, hogy kezdeményezze, támogassa, hogy az Ulcisia Castra római tábor területén lévõ feltárásokat mielõbb befejezzék és a castrumot turisztikai célokra is hasznosítsák. Civil kezdeményezés, amely arra törekszik, hogy konferenciák és különféle programok, események szervezésével, az érintett állami, önkormányzati szervezetek ösztönzésével a nyilvánosságot és a médiát felhasználva a közérdeklõdés figyelmét felhívja, ennek a város, és a térség számára fontos tudományos, történeti emlékre és a nemzetközi és hazai turizmus útvonalába bevonja. A program, amelyet támogat, egyben Szentendre egyik városrészének fejlesztését is jelenti. Alapítói: Alföldiné Petényi Zsuzsa, Benkovits György, Deim Pál, Farkas Mária, Fülöp Zsolt, Gauder Péter, Margaritovits Kornél, Máté György, Poprádi Zsolt, Soós Sándor, Maholányi Pál, Nemesházi Bea, Szabó Imre, Miakich Gábor, Zábrányszkyné Pap Klára
 
   
 
Római kõtár, Szentendre
     
 
Készülnek a Radnóti úti
ngarázsházak
     
 
 
Lehet annak már három éve, hogy a Szentendrei Önkormányzat úgy döntött a Radnóti úton lévõ garázssoron megengedi a tulajdonos szentendreieknek, hogy két garázsra egy lakást építsenek rá. Akkor a testület arra gondolt, hogy ezzel fiatalok számára lakásépítési lehetõséget biztosít. Az volt a feltételek között, hogy a lakások mögött járdát építenek ki a lakótelepiek részére. Nagy volt a tiltakozás a környezõ házak lakói között, miért járultunk hozzá, hogy a itt építsenek. Eltakarják a kilátást, és nem lehet majd közlekedni sem gyalogosan, sem autóval. Elkészült a járda és hamarosan elkészül az elsõ ház is nemsokára. Csak sajnos, legalább is rossz nyelvek szerint, nem szentendrei fiataloknak, hanem értékesítési célra. De ilyen olcsón lakást nem lehet építeni Szentendrén, mondják a rossznyelvek. Lehet hogy igazuk van.
     
 
Két szobor el
,nszökõkút igen
     
 
"Ez azután a cifra szégyen", mondta mellettem ülõ képviselõtársam, amikor az április 7-i bizottsági ülésen kezébe került az a levél, amelyet az alant leírt ügyben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága küldött a Kulturális és Kisebbségi Bizottságnak. A Kerényi Múzeum "akváriuma" mármint, az a soküveges kocka-épület, amely az Ady Endre út elején áll a volt szülõotthon elõtti parkban, amelyben Kerényi Jenõ szobrait állították ki a hetvenes években és azóta lassan ebek harmincadjára jutott, közelébõl két szobrot a múzeum el akar távolítani. Az épület az idõk folyamán egyre romlott, pusztult, mállott róla vakolat, foszlott deszka-borítása. Egy élelmes szentendrei vállalkozó megkereste a Pest Megyei Múzeumot és kérte, adja bérbe az épületet. Megegyeztek, így öt évre bérbe adták részére, csináljon belõle presszót. Elkezdõdött felújítása, kialakítása, és hogy hangulatosabb legyen, a bérlõ szeretne egy szökõkutat is felállítani az épület mellett.
Mivel azonban köztérre csak ominózus bizottságunk jóváhagyásával lehet mûalkotást kitenni, így hát az ügy a grémium elé került. Mi, a civilekbõl álló testület felkérte a Pest Megyei Múzeumot mondja meg, jó-e ez nekünk, vagy sem, illik-e oda ez vagy sem. Erre kaptuk illetve kapta fõépítész a következõ választ:

"Megkaptuk értesítésüket a Kerényi Múzeum szoborparkjában felállítandó szökõkútról. Mivel 2003. november 28-ára tervezett helyszíni bejáráson nem tudtunk jelen lenni, ezért telefonon egyeztettünk a xy. galéria (a presszót üzemeltetõ) ügyvezetõ munkatársával, és következõ szóbeli megállapodásra jutottunk.
1. A múzeum nem emel kifogást a felállítandó szökõkút ellen.

2. Kerényi Jenõ két kisebb méretû szobrát (Furulyázó faun, és Anya gyermekével) behozatjuk kisebb múzeumaink kertjeibe. Ez a megoldás nagyobb szabadságot nyújt a szökõkút kedvezõ elhelyezésére, egyre több lehetõséget biztosít arra, hogy a szobrászati bemutatóhely a parkot is bevonhassa kiállításainak szintereként.

 
 
De akkor most hogyan is állunk? Két Kerényi szobor Szentendre közterületirõl egy múzeumi udvarba kerül. De ezzel szegényedünk, még akkor is, ha nem azért járnak a kismamák a szülõotthon parkjába, hogy a Furulyázó faun, és Anya gyermekével szobrokban gyönyörködjenek. Azt gondolom, nem volna szabad városunknak megengedni, hogy a mûvészek városában akár egyetlen szoborral is kevesebb legyen tereinken, parkjainkban. Sõt, arra kellene törekednünk, hogy minél több mûalkotás legyen látható. S hogy ez szörnyû ötlet nem új példa, arra csak emékeztetõül, hogy Farkas Ádám, Szirtes János, Konkoly Gyula három szoborának felállítását öt évvel ezlõtt szégyenszemre nem támogatta a bizottság, pontosabban nem volt hajlandó tárgyalni róla. Most két szobrot el akarnak távolítan." Ez Szentendre lealázása", mondja fiatal ismerõsön. Igaza van, de ki akarja megalázni a várost, csak nem múzeum, vagy mi magunk képviselõk. Ezt nem hiszem.
Mint arról a bizottság egyetértõ elhatározással döntött, ismét megkérjük a múzeumot, legyen szíves vállalja mûítészet dolgát. A levelet elküldtük, válaszukat várjuk.
     
 
Szesztilalom
nvagy...
     
 
 
   
Valószínû valamilyen személyes incidens késztette arra kolléganõmet Zakar Ágnest, hogy kezdeményezze, alkossunk rendeletet a következõ testületi ülésen a szeszesital fogyasztásának korlátozásáról a városi közterületeken. Mint a kezdeményezést átvevõ alpolgármester elmondta, a képviselõ asszony azt szerette volna, ha egyetemes tiltásról határozunk már most, április 13-án.  
Igen ám, de ugye a Fõ téren, a Duna korzón éttermek, vendéglõk teraszai vannak és ezeken megtiltani a szeszesital árusítását igencsak az USA-beli szesztilalom idejére emlékeztetõ állapot elõállítása lehetne. Meg hát az idegenforgalom, és még nem tudom hányféle érdek, amely miatt a dolog átgondolt szabályozást kíván. Pedig, gyakran vagyunk úgy, hogy egy-egy személyes negatív tapasztalat, bolt elõtti italozás arra ösztönözne bennünket, hogy azt gondoljuk azonnal lépnünk kell, mert elegünk van. De hát jogszabályt alkotni csak körültekintõen szabad, arra is gondolni kell, ha már kimondjuk a verdiktet, érvényt tudunk-e szerezni annak. Mert hát egy dolog a leírt szabály, és egészen más dolog, mit is akarnak tenni azok, akiknek a magatartását kívánjuk befolyásolni. Hiszen a szentendreiek többsége nem úgy él, teszi a dolgát, hogy állandóan az önkormányzat rendeleteit, szabályait tanulmányozza, mit is lehet, hogy is lehet. Hiszen gondoljunk csak arra, mekkora bakit vétett, aki javasolta, mostantól ismét kelljen szemétpénzt fizetni, ráadásul legalább két hónapig annyit, amennyit a szolgáltató részére kiszámláz, függetlenül attól, hogy õ éppen kevesebb szemetet termel-e, vagy sem. Azonnal cselekedni, ez nem minden területen vezet eredményre az önkormányzati munkában, néha jobb, körültekintõen, átgondoltan lépni, mert hát a szabályok akkor igazán jók, ha betarthatóak, és ha az állampolgár is be akarja tartani azokat, belátva annak hasznosságát.
     
 
Ügynök múltam:n
Válasz Németh Erikának
     
 
A minap kezembe került, a Hírharang nevû szentendrei lap. Mint közismert, az igazsághoz a végsõkig ragaszkodó, a magyar anyanyelvünkön veretesen megszólaló és professzionális módon szerkesztett, különlegesen magas ízléssel készített lap, ismét megjelentette rólam, mint ügynökgyanúsról portrémat. Nem ez volt az elsõ alkalom. S bár e lap témagazdagsága felöleli a szentendrei közéletet és oly változatos mûfaji sokszínûséggel festi meg, mint egy igazi Monet kép a tökleveles tavat, engem csak idõként tesz lapjaira. Legtöbbször akkor, ha fontos közérdekû mondandója szinte átszúrja a lap oldalait. De mostanság, hogy nincs helyhatósági választás, méltatlanul elhanyagolt. Bár, lehet, hogy bizalmas információi vannak arról, hogy az unióba jelölnek valamelyik párt listájának elsõ helyén. Ha így van, örülök neki, bár nem beszélek nyelveket, azt a hármat is csak konyha alatti szinten, azt gondolom, valószínû, mint titkos dalmát jelöltet tartanak nyilván. S így végre, hát megint a lapban lehetek.
 
Eleddig nem foglalkoztattak írásaik, mert hát csak ritkán jutottak kezembe. Bár, akár akartam, akár nem, traktáltak vele, dugogatva városházi fakkomba, mint Manci a dughagymát, de mindig valamilyen rejtélyes ok miatt, mielõtt olvashattam volna, a szemétkosárba ugrottak. Így hát nem sokat tudtam magamba szívni eszményeibõl. De ha néha kezembe akadt, leginkább hónapok teltek el megjelenését követõen. Most azonban Németh Erika intéz hozzám kérdéseket benne, tudakolva, honnan is az a bizonyos nyomdagép. Gondolom, arra gondolhat, amely oly gazdaggá tett engem és családom, hogy immáron három autóm nincs, pedig ha kettõ nem lenne, az még tisztességes volna, mint ahogy pismányi telkem sincs, bár van egy papírom, hogy szüleimnek volt valamikor, amikor még szarvas és róka járt ott, ahol ma mercedeszek. De hát eladták, annyiért, hogy öt kosár piszkét és két piros bicigli külsõt vehettek érte, így hát az sincs. Nos, nem várok tovább, hát vallok, mert megtörtem kérdezõm ravasz, ólomsúlyú kérdései alatt.